Frissített útmutató, a jelenlegi szerkesztőség új feldolgozásában.
A hozzáférés után a vállalat értékelése következik
Az első rész azt tisztázta, hogyan működik a bevezetés és a vásárlás. A második kérdés az, milyen vállalatot kapunk a kifizetett összegért. Egy jól ismert márka, gyors bevételnövekedés vagy nagy sajtófigyelem önmagában nem válasz az értékeltségre. A vállalat minőségét és a részvény árát együtt kell megérteni.
A következő gondolatmenet elemzési keret, nem vételi jelzés. A számpéldák kitalált vállalatokra épülnek, költség és adó nélkül. Segítségükkel a fogalmak összehasonlíthatók anélkül, hogy egy aktuális kibocsátásról kellene előrejelzést tenni.
A tájékoztatóból készíts saját kérdéslistát
A vállalat összefoglalóját érdemes a kockázati tényezőkkel és a bevont összeg felhasználásával együtt olvasni. Külön kérdés, hogy a társaság kap-e új pénzt, vagy korábbi tulajdonosok értékesítenek. A részvényosztályokhoz tartozó szavazati jogokból az is kiderülhet, milyen befolyása marad a nyilvános befektetőknek.
A válaszokból rövid, ellenőrizhető állítások szülessenek: mely termékből keletkezik a bevétel, milyen ügyfelektől függ a cég, és mire van szükség a terv megvalósításához. Ahol hiányzik az információ, ott maradjon kérdőjel. A hiányt nem érdemes a bemutatkozó történetből kitalált feltételezéssel kitölteni.
- Mi termeli a bevételt, és mennyire ismétlődő ez a bevétel?
- Milyen beruházás vagy működési kiadás szükséges a növekedéshez?
- Mekkora az új részvények szerepe, és hogyan változik a tulajdonosi szerkezet?
- Mely feltételezés meghiúsulása változtatná meg leginkább az üzleti képet?
A forgalom, a nyereség és a pénztermelés külön adat
Az eredménykimutatás bevétele és a pénzforgalmi kimutatás működési cash flow-ja eltérő kérdést válaszol meg. Egy növekvő árbevételű vállalat is használhat fel több pénzt, mint amennyit működéséből megtermel. Az SEC pénzügyi kimutatásokról szóló útmutatója ezért több kimutatás együttes olvasását hangsúlyozza.
Saját elemzési feladatként jelöld meg, mely számok tényadatok és melyek vezetői célok. Ha a pénzigényt a készletek, az ügyfelek fizetési határideje vagy egy új gyár emeli, az más helyzet, mint amikor a meglévő működés tartósan veszteséges. Az okokat a kiegészítő megjegyzések és a vezetői beszámoló segíthetnek megérteni.
Az egy részvényre jutó ár helyett a teljes értéket is számold ki
Szemléltető vállalatunknak a kibocsátás után 100 millió részvénye van. Húsz eurós áron ez 2 milliárd euró piaci kapitalizációt jelent. Ha az éves árbevétele 200 millió euró, a kapitalizáció az árbevétel tízszerese. Ez a 10-es hányados önmagában nem mondja meg, hogy a részvény olcsó vagy drága.
Ha ugyanennek a cégnek a részvényét már 30 euróért veszik, a kapitalizáció 3 milliárd, a hányados 15. A vállalat múltbeli bevétele nem változott meg a két ár között. Több pénzt fizetnek ugyanazért a korábbi teljesítményért és a hozzá kapcsolt jövőbeli lehetőségekért.
A CFA Institute értékelési anyaga az árbevételi szorzók korlátai között kiemeli az eltérő költségszerkezetet és nyereségességet. Az összehasonlításnak ezért hasonló üzleti modellekre, azonos időszakra és egységes mutatókra kell épülnie. A részvényszámot kibocsátás után, az adósságot és a készpénzt pedig következetesen kell kezelni.
Mit mér valójában az első napi IPO-hozam?
Az IPO-hozamról szóló számhoz mindig tartozik kezdőár és végár. Jay R. Ritter egyetemi adatgyűjtése külön táblázatokban kezeli a kibocsátási ártól és az első piaci záróártól számított hosszabb távú eredményeket. Ezek eltérő befektetői helyzetek, ezért a százalékok felcserélése félrevezető lenne.
Saját számpélda: a kibocsátási ár 10, az első záróár 15, az egy évvel későbbi ár 12 egység. Az első napi változás 50 százalék. A kibocsátási ártól az egyéves pontig 20 százalék az emelkedés. Az első napi záráson vásárló ugyaneddig 20 százalékot veszít. Három helyes számítás három külön kérdésre.
Egy saját ügylet teljesítményéhez a tényleges bekerülést, az eladási árat vagy az értékelés napját, az esetleges kifizetéseket és a költségeket kell használni. A kibocsátás címlapon szereplő emelkedése nem automatikusan a hozzáférhető vagy elért hozam.
Az átlag mögött nézd meg a mintát is
Ritter táblázatai a vizsgált időszakot, a kimaradó kibocsátástípusokat, a hozam kezdőpontját és az összehasonlítás alapját is meghatározzák. Ez jó minta egy statisztika olvasásához: amerikai vállalatok eredményéből nem következik automatikusan egy magyar jegyzés várható kimenetele, és egy múltbeli időszak nem azonos a következővel.
Szemléltetésként vegyünk öt azonos súlyú ügyletet: négy 10 százalékot veszít, egy 100 százalékot nyer. Az egyszerű átlag pozitív 12 százalék, miközben az öt ügyletből négy veszteséges. A tipikus kimenetel és az átlag tehát eltérhet. Ha csak az egyetlen nyertest mutatnánk be, a teljes mintáról még kevesebbet tudnánk.
A megbízható összevetéshez az előre rögzített kiválasztási szabály és a kedvezőtlen kimenetelek megőrzése is szükséges. Ugyanígy kérdés, hogy minden kibocsátásból valóban ugyanannyi pénzért lehetett volna-e vásárolni. Az utólag elképzelt portfólió nem feltétlenül megvalósítható portfólió.
A döntést mérhető feltételekhez kösd
Hasznos saját munkalap lehet az üzleti modell rövid leírása, a felhasznált jelentések dátuma, a fő kockázatok és a még hiányzó válaszok felsorolása. Ettől követhetővé válik, milyen információra épült az értékelés. Egy későbbi jelentésnél ellenőrizhető, hogy a várt fejlődésből mi teljesült.
A portfólió egészében egyetlen IPO súlya is számít. A különböző befektetések közötti megosztás csökkentheti az egyedi vállalat hibájának hatását, de nem szünteti meg a piaci veszteség lehetőségét. Egy új részvény megjelenése lehet elemzési alkalom; nem teremt kötelezettséget az azonnali vásárlásra.
