[vc_row][vc_column][vc_column_text css=”.vc_custom_1511792939043{margin-bottom: 15px !important;}”]

A devizapárok árfolyammozgása nagyon leegyszerűsítve, két ország egymáshoz viszonyított gazdasági erejét mutatja. Épp ezért a „Miért olyan gazdag X ország?” című sorozatban, olyan gazdaságokat vizsgálunk és mászunk bele sikerük hátterébe, melyek nemzeti fizetőeszköze jelentősebb szereplője a globális devizapiacoknak, így jobban megismerhetjük a mögöttes mozgató erőket.

Az emberek gyakran azt hiszik, hogy Svájc gazdagsága nagyrészt a státuszából adódik, nevezetesen, hogy pénzügyi és adó paradicsom. De gondoljuk csak végig, számos ország tartozik még ebbe a kategóriába, úgy mint Panama, Ciprus, Libéria, ezek azonban mégis alacsony jövedelműek, Svájc viszont az egyik leggazdagabb ország a földtekén.

[/vc_column_text][vc_row_inner][vc_column_inner width=”1/2″][vc_single_image image=”19208″ img_size=”large” alignment=”center” onclick=”link_image” css=”.vc_custom_1512133649991{margin-bottom: 15px !important;}”][/vc_column_inner][vc_column_inner width=”1/2″][vc_single_image image=”19193″ img_size=”large” alignment=”center” onclick=”link_image” css=”.vc_custom_1512133668499{margin-bottom: 15px !important;}”][/vc_column_inner][/vc_row_inner][vc_column_text css=”.vc_custom_1511793446928{margin-bottom: 15px !important;}”]

Mindezt úgy tudták elérni, hogy a vizen kívül nincsenek különösebben nagy értékű természeti kincseik (az Alpokból lefolyó víz kihasználása szolgáltatja az ország elektromos ellátásának 59%-át).

Svájc nem csak egy demokratikus ország, de a világ leginkább egyenlőségre törekvő politikai rendszere is, mindeközben egy nagyon erős szociális hálóval is rendelkezik. Ráadásul az állampolgároknak nem csak 4 évente van joguk szavazni, hanem minden negyedik hónapban.

A svájciak ilyenkor népszavazás keretében hoznak döntést mindenféle irányelvekről, szabályokról. Ennek köszönhetően sokan azt gondolják, hogy a svájci politikai rendszer a legjobb a világon és ezért, mint egy jól működő modellt, érdemes lenne máshol is alkalmazni. Ebben a cikkben arról lesz szó, hogy miért.

1. OK: Decentralizálás

Svájc egy konföderáció, vagy ha úgy tetszik egy államszövetség, mely 26 államból áll, amiket kantonoknak hívnak. A három közös dolog, amiben ezek a kantonok megegyeznek, az az alkotmányuk, a külpolitikájuk és a fizető eszközük. Ezen kívül minden másban eltérnek egymástól.

[/vc_column_text][vc_row_inner][vc_column_inner][vc_single_image image=”19194″ img_size=”large” alignment=”center” onclick=”link_image” css=”.vc_custom_1511793000904{margin-bottom: 15px !important;}”][/vc_column_inner][/vc_row_inner][vc_column_text css=”.vc_custom_1511793120391{margin-bottom: 0px !important;}”]

Nézzünk pár példát. Feltételezzük, hogy 6000 svájci frank a havi jövedelmed és Jura kantonban élsz, ahol 14% személyi jövedelemadót kell fizetned. De ha ugyanekkora összeget keresel Zug kantonban, akkor csak 4%-ot kell fizetned. Tegyük fel, hogy van egy üzleted Genfben, amit muszáj bezárnod 18:00 órakor, ezzel szemben Zürichben addig tarthatod nyitva az üzleted, ameddig csak akarod.

A rendszernek köszönhetően a kantonok tudják változtatni a szabályaikat és törvényeiket a saját területeiken belül. Ami még ennél is fontosabb, hogy versenyezni tudnak egymással. Ezzel is magyarázható, hogy miért is vannak általánosságban Svájcon belül alacsony adóterhek.

Ezen kívül annyira decentralizált az ország, hogy négy hivatalos nyelv van érvényben: német, francia, olasz, rétoromán. Ha például Genfben jársz, ami a francia nyelvet beszélő területre esik, szinte senki nem fog németül beszélni. A hirdetőtáblák, a közlekedési táblák vagy az újságok mind francia nyelven készülnek.

[/vc_column_text][vc_single_image image=”19195″ img_size=”large” alignment=”center” onclick=”link_image” css=”.vc_custom_1511793137324{margin-bottom: 15px !important;}”][vc_column_text css=”.vc_custom_1511793236728{margin-bottom: 15px !important;}”]

Ugyanez fordítva is igaz Zürichben, ami a német nyelvű területen helyezkedik el, vagy Luganoban, ami az olasz nyelvű területekhez tartozik.

Érdekes, hogy az ország egyik településén sem hivatalos mind a négy nyelv, hanem az egyes kantonok döntenek arról, melyiket tekintik a hivatalosnak. Ezért vannak egynyelvű (pl. Genf: francia), kétnyelvű (pl. Bern/Berne: német és francia) kantonok, és van az egyetlen háromnyelvű kanton, Graubünden/Grischun/Grigione: német, rétoromán, olasz.

2. OK: Svájcnak Nincs Elnöke

Minden országban van egy feje a kormánynak, aki felelősséggel tartozik bizonyos dolgokért. Hát ez nem teljesen így van Svájcban. Ők azt csinálják, hogy megválasztanak egy szövetségi parlamentet, ami hasonlít az Egyesült Államok kongresszusára.

Azután ez a parlament választ 7 képviselőt, akiket feljogosítanak, mint valamifajta minisztereket. Ez a hét ember mind egyenlő mértékű hatalommal rendelkezik.

[/vc_column_text][vc_row_inner][vc_column_inner width=”1/2″][vc_single_image image=”19214″ img_size=”large” alignment=”center” onclick=”link_image” css=”.vc_custom_1512134173733{margin-bottom: 15px !important;}”][/vc_column_inner][vc_column_inner width=”1/2″][vc_single_image image=”19198″ img_size=”large” alignment=”center” onclick=”link_image” css=”.vc_custom_1512134017453{margin-bottom: 15px !important;}”][/vc_column_inner][/vc_row_inner][vc_column_text css=”.vc_custom_1511793310847{margin-bottom: 15px !important;}”]

Minden évben valamelyikükre sor kerül, és évente felváltva kerülnek abba a szerepkörbe, amikor is Ő válik Svájc „nemzetközi képviselőjévé”. Elméletileg ez a képviselő az ország Elnöke abban az évben, de semmilyen speciális hatalommal nem rendelkezik a másik 6 képviselő felett.

Ez egy jelentős különbség a svájci mentalitásban, mert más országokban az elnök / miniszterelnök egy nagy hatalommal rendelkező személy, de Svájcban ez csak szimbolikus, mert minden döntést egy csapat hoz meg.

3. OK: Direkt Demokrácia, Népszavazások

Ez a legfontosabb része a svájci politikának, a népszavazások. A legtöbb törvény és jogszabály ily módon születik. Vannak, melyek a szövetségi szinten és vannak, melyek a kantoni szinten. Egy népszavazást indítványozásához mindössze 50.000 aláírás szükséges, míg az alkotmány módosításának indítványozásához 100.000 aláírás elegendő.

Vannak más országok is, ahol a gyakori népszavazás egy bevett szokás, mint például Spanyolországban, azonban ott 500.000 aláírás szükséges a kiírásához és az alkotmány megváltoztatására ily módon nincs lehetőség.

[/vc_column_text][vc_row_inner][vc_column_inner width=”1/2″][vc_single_image image=”19199″ img_size=”large” alignment=”center” onclick=”link_image” css=”.vc_custom_1511793331656{margin-bottom: 15px !important;}”][/vc_column_inner][vc_column_inner width=”1/2″][vc_single_image image=”19200″ img_size=”large” alignment=”center” onclick=”link_image” css=”.vc_custom_1511793354716{margin-bottom: 15px !important;}”][/vc_column_inner][/vc_row_inner][vc_column_text css=”.vc_custom_1511793413527{margin-bottom: 15px !important;}”]

Ennek a rendszernek köszönhetően a svájciak minden évben tartanak néhány népszavazást. 4 havonta az urnákhoz járulnak és szavaznak az előző négy hónapban felgyűlt javaslatokról. Nézzünk egy ilyen népszavazást 2015-ből, miről lehetett szavazni:

  • Legyen-e egy alanyi jogon járó alapjövedelem minden svájci állampolgárnak? (erre nemmel szavaztak!)
  • Változások a tömegközlekedést illetően

Ami sok mindent elárul, hogy ezeknek a rendszeres népszavazásoknak kiemelkedően magas a részvételi arányuk, átlagosan 60% felett mennek el az emberek és adják le a voksukat.

4. OK: Semlegesség

Svájc az egyike a néhány semleges országnak a Földön, ami azt jelenti, hogy nem vesznek részt semmilyen fegyveres konfliktusban. Erre jó példa a II. világháború, amikor is a népesség nagy része Hitler ellenes volt, mégsem kötelezték el magukat a Szövetségesek mellett.

A hadviselő hatalmak ugyan igyekeztek mindkét oldalról nyomást gyakorolni Svájcra, hogy fejezze be a kereskedelmet az ellenségükkel, azonban az ország – mely élelmiszerfogyasztásának felét, üzemanyagszükségletének pedig teljes egészét importálta – nem engedhette meg magának, hogy megszakítsa kereskedelmi kapcsolatait Németországgal.

Göbbels (Hitler propagandaminisztere) 1943-ban így írt a naplójában: “Svájc a hét 6 napján Németországnak dolgozik, a hetediken reménykedik, és Anglia győzelméért imádkozik”.

A háború idején a svájci frank maradt az egyetlen fontos valuta, amelyet mindkét oldalon lehetett váltani és mind a Szövetségesek, mind a németek nagy mennyiségű aranyat váltottak át frankra a Svájci Nemzeti Bankban.

[/vc_column_text][vc_row_inner][vc_column_inner width=”1/2″][vc_single_image image=”19201″ img_size=”large” alignment=”center” onclick=”link_image” css=”.vc_custom_1511793505814{margin-bottom: 15px !important;}”][/vc_column_inner][vc_column_inner width=”1/2″][vc_single_image image=”19202″ img_size=”large” alignment=”center” onclick=”link_image” css=”.vc_custom_1511793521579{margin-bottom: 15px !important;}”][/vc_column_inner][/vc_row_inner][vc_column_text css=”.vc_custom_1511793557614{margin-bottom: 15px !important;}”]

Egyedül a Reichsbank 1,3 milliárd frank értékű aranyat adott el svájci bankoknak 1940-45 között, melynek jelentős részét a németek a megszállt országokból rabolták. Becslések szerint a kelet-európai zsidóktól rabolt aranyból 581 ezer franknyi került Svájcba.

Ennek a semlegességnek az eredménye, hogy Svájcban már nagyon rég nem volt háború. Egész pontosan 1815-ben vett részt más nemzetekkel vívott konfliktusban utoljára. Ezért Svájcot soha nem kellett újjá építeni, míg Európa nagyrésze rombadőlt.

Ahelyett, hogy újjáépítésre költötték volna forrásaikat, a rendszerük fejlesztésére és tökéletesítésére áldozták. Ahogy tudva levő, a háború az egyik legnagyobb ellensége a gazdasági fejlődésnek. A svájci hadsereg annak ellenére, hogy nem vett részt aktívan a háborúkban, nagyon is fejlett és hatékony, azonban kizárólag csak védekezésre van berendezkedve.

Itt találkozhatunk az egyik olyan „áldozattal”, amit a svájciak fizetnek függetlenségük megtartása érdekében. A hadseregük. Minden svájci állampolgárnak 18 éves korától 30 éves koráig, minden évben egy teljes hónapot kell szolgálnia a hadseregben.

[/vc_column_text][vc_row_inner][vc_column_inner width=”1/2″][vc_single_image image=”19203″ img_size=”large” alignment=”center” onclick=”link_image” css=”.vc_custom_1511793600289{margin-bottom: 15px !important;}”][/vc_column_inner][vc_column_inner width=”1/2″][vc_single_image image=”19204″ img_size=”large” alignment=”center” onclick=”link_image” css=”.vc_custom_1511793613786{margin-bottom: 15px !important;}”][/vc_column_inner][/vc_row_inner][vc_column_text css=”.vc_custom_1511793686783{margin-bottom: 15px !important;}”]

A szolgálat vége után is mindenkinek tartania kell egy puskát otthon. Ebben a kötelező katonai szolgálatban hasonlít Izraelre és Norvégiára. A katonai szolgálat alatt a különböző anyagi háttérrel rendelkező emberek keverednek és erős életre szóló barátságok köttetnek. Ezek pedig pozitív hatással vannak a vállalkozásokra is.

5. OK: Könnyű Vállalkozást Létrehozni és Működtetni

Talán az egyik ilyen legfontosabb tényező az adók. Annak ellenére, hogy ezek kantononként változnak, Svájcban jellemzően alacsony az adóteher. Egyszerű és átlátható a cégek megalapítása, illetve vállalkozóbarát a jogrendszer is. Ennek köszönhetően sok nemzetközi vállalat helyezi a székhelyét Svájcba.

Természetesen ilyenek a bankok, melyek azonnal az eszünkbe jutnak, de a gazdaság más szegmensei is nagyon sikeresek és hatékonyak. Például a Logitech (webkamera globális piacvezető), a Novartis (gyógyszercég), a Nestlé (élelemiszer, csokoládé) és nem is beszélve a híres svájci órákról.

Szóval összefoglalva, Svájcot a kifinomult politikai és gazdasági rendszere teszi olyan sikeressé és hatékonnyá amilyen, annak ellenére, hogy természeti kincsekben egyáltalán nem gazdag, nehezen művelhető földterületei vannak és viszonylag kevesen lakják. Ezért a Svájciaktól sokat lehet tanulni, hogy miként lehet egy országot jól csinálni.

Felhasznált források:

https://www.lexology.com/

https://www.admin.ch/gov/en/start.html

https://en.wikipedia.org/wiki/Languages_of_Switzerland

http://visualpolitik.net/

[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row bg_type=”bg_color” bg_color_value=”#26282c” css=”.vc_custom_1512135188813{margin-bottom: 35px !important;}”][vc_column css=”.vc_custom_1512135071186{padding-top: 15px !important;}”][vc_column_text css=”.vc_custom_1512135165694{margin-bottom: 10px !important;}”]

Ha szeretnél új cikkeink megjelenéséről értesülni,
iratkozz fel, és azonnal küldjük Neked.

[/vc_column_text][vc_column_text css=”.vc_custom_1512135127338{margin-bottom: 15px !important;}”][/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row bg_type=”bg_color” bg_color_value=”#efefef”][vc_column css=”.vc_custom_1511520061991{padding-top: 20px !important;}”][vc_column_text css=”.vc_custom_1511520066758{margin-bottom: 20px !important;}”]

A posztok szerzői a TőzsdeiKereskedés alapítói, az írásaik saját magánvéleményüket tükrözik és nem minősülnek sem befektetési tanácsadásnak, sem pedig befektetési elemzésnek.

[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]