[vc_row][vc_column][vc_column_text css=”.vc_custom_1510301594501{margin-bottom: 15px !important;}”]

A devizapárok árfolyam mozgása nagyon leegyszerűsítve két ország egymáshoz viszonyított gazdasági erejét mutatja meg. A „Miért olyan gazdag X ország?” című sorozatunkban megvizsgálunk olyan gazdaságokat, amelyek jelentős szereplői a globális devizapiacoknak. Bepillantunk sikerük hátterébe azért, hogy jobban megismerjük a mögöttes mozgató erőket. Németország az európai gazdaság motorja, és így az euró egyik legfontosabb mozgató tényezője, ennek következtében az összes eurós devizapárra jelentős hatást gyakorol. Nézzük, mitől is lett ilyen erős és gazdag ez a nagyhatalom!

[/vc_column_text][vc_row_inner][vc_column_inner width=”1/2″][vc_single_image image=”18551″ img_size=”large” alignment=”center” onclick=”link_image” css=”.vc_custom_1510081396999{margin-bottom: 15px !important;}”][/vc_column_inner][vc_column_inner width=”1/2″][vc_single_image image=”18553″ img_size=”large” alignment=”center” onclick=”link_image” css=”.vc_custom_1510081400383{margin-bottom: 15px !important;}”][/vc_column_inner][/vc_row_inner][vc_column_text css=”.vc_custom_1510301729362{margin-bottom: 15px !important;}”]

Mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy itt van többek között a BMW, a Porsche, az Audi, és a Mercedes szülőföldje, de az igazság az, hogy Németország ennél jóval több. Egyszerűen a föld gyára. Várjunk csak egy pillanatra. Nem Kínában gyártanak ma már mindent? Nem Kína a világ gyára? Hát nem egészen. Persze azért export szempontjából Kína az abszolút befutó, de ahhoz, hogy azt a rengeteg terméket elő tudják állítani, sok mindent külföldről kell importálniuk. A németek viszont jóval többet exportálnak, mint amennyit külföldről vásárolnak.

Minden 10 termékből, ami a nemzetközi piacokra kerül, 1 Németországból származik és mindezt úgy képesek előállítani, hogy a népességük a kínaiak csupán 2% -a. Ha például a mobiltelefonokat nézzük (annak ellenére, hogy a legtöbb dobozán az áll, hogy „Made in China”) és a készüléket szétszedjük, akkor rengeteg mikrochipet találunk benne. Amikor forgatjuk a telefont és a képernyő magától elfordul, ahhoz a chipet nagy valószínűséggel egy Bosch Sensortec nevű német cég gyártja, mint ahogy az egyre népszerűbb drónok vízszintesen tartásáért felelős technológiát is.

[/vc_column_text][vc_row_inner][vc_column_inner width=”1/2″][vc_single_image image=”18556″ img_size=”large” alignment=”center” onclick=”link_image” css=”.vc_custom_1510081403648{margin-bottom: 15px !important;}”][/vc_column_inner][vc_column_inner width=”1/2″][vc_single_image image=”18557″ img_size=”large” alignment=”center” onclick=”link_image” css=”.vc_custom_1510081407081{margin-bottom: 15px !important;}”][/vc_column_inner][/vc_row_inner][vc_column_text css=”.vc_custom_1510299550126{margin-bottom: 0px !important;}”]

Ezenkívül a robotokat és gépsorokat, melyek nagy valószínűséggel a kínai gyárak futószalagjai mellett szerelik össze a különböző termékeket, valamelyik német cégnél készítették. A németek rengeteg olyan dolgot gyártanak, melyek más termékek létrehozásához létfontosságúak.

Jogosan kérdezhetjük, hogy ez miként lehetséges, amikor a termékek rendszerint olyan országokban állíthatók elő gazdaságosan, ahol olcsó a munkaerő, Németország pedig nem tartozik ebbe a kategóriába, sőt kimondottan magasak a bérek.

[/vc_column_text][vc_single_image image=”18559″ img_size=”full” alignment=”center” onclick=”link_image” css=”.vc_custom_1510081444155{margin-bottom: 15px !important;}”][vc_column_text css=”.vc_custom_1512201702322{margin-bottom: 15px !important;}”]

Hogy mi is vezetett idáig? Nézzünk meg a történelmi hátterét! A második világháború végére Európa nagy része romhalmazzá vált. Az Egyesült Államok 1948. április 8.-án az úgynevezett Marshall-tervvel sietett a nyugat-európai országok segítségére, köztük Angliának, Olaszországnak, Franciaországnak és Nyugat-Németországnak. A tervnek négy fő célja volt:

  1. a tönkretett európai gazdaságok újjáépítésének segítése
  2. a kereskedelmi korlátok és vámok eltörlése
  3. az ipar modernizálása
  4. a kommunizmus terjedésének megakadályozása

A terv kifutási ideje 4 év volt, és akkori összegen ez 14 milliár USD segélyt jelentett. (Ez 2017 októberi dollár értéken 470 milliárd USD lenne).
A legnagyobb mértékben a segélyből Anglia (26%), Franciaország (18%), és Nyugat-Németország (11%) részesültek.

[/vc_column_text][vc_row_inner][vc_column_inner width=”2/3″][vc_column_text css=”.vc_custom_1510301974268{margin-bottom: 15px !important;}”]

Az amerikai nagybácsitól kapott segélyből ezek az országok egy jelentős gázfröccsel tudtak hozzákezdeni az újjáépítéshez, azonban mindegyikük eltérő módon használta fel a kapott összeget. A De Gaulle által vezetett Franciaország nem volt a magán cégek barátja, ugyanis államosították a nagyvállalatokat, mintha egy nagy hadsereg részei lennének.

[/vc_column_text][/vc_column_inner][vc_column_inner width=”1/3″][vc_single_image image=”18565″ img_size=”large” alignment=”center” onclick=”link_image” css=”.vc_custom_1510081627971{margin-bottom: 15px !important;}”][/vc_column_inner][/vc_row_inner][vc_column_text css=”.vc_custom_1510300726679{margin-bottom: 15px !important;}”]

A Nyugat-Németek ezzel szemben először évekig azon gondolkoztak, hogy milyen gazdasági rendszert alkalmazzanak, és egy teljesen ellentétes utat választottak. Az ő megközelítésük kombinálta a piaci versenyt generáló szabad gazdaságot a biztonsági hálót nyújtó kormányzati szintű beavatkozással. A rendszert Szociális Piacgazdaságnak nevezték el.

Tehát amíg Párizsban egy központosított gazdasági modellt kezdtek el építeni, addig a németeknél a kormány mindössze egy bizonyos feltétel rendszert szabott meg, melyen belül a vállalatok saját maguk hozhatták meg a döntéseiket. Így erős hatásköre maradt a szakszervezeteknek, a regionális helyi önkormányzatoknak, és a nagyvállalatoknak egyaránt. Ez a modell azonban egy darabig nem nagyon működött. Azt már biztos halottad, hogy egy deviza leértékelése nagy lökést adhat az ország exportjának.

Nos, a németek épp az ellenkezőjét csinálták és egy erős német márkában látták a gazdaság stabilitását. Ennek köszönhetően a márka az egyik legstabilabb devizává vált az egész világon a 20. század második felére. De akkor, miként lehetséges, hogy a németek ilyen erős export hatalommá válhattak, ha termékeik az erős német márka miatt nem is voltak olcsók?

Mivel erős volt a német márka, rengeteg berendezést és gépet tudtak behozni viszonylag olcsón például az Egyesült Államokból. A hatvanas években a német cégek egyszerűen rászorultak, hogy kiegyenlítsék az erős német márkából adódó piaci hátrányukat, és intenzív beruházásokba, fejlesztésekbe, újításokba és gépesítésbe kezdtek.
Ennek köszönhetően a több ezer kis-, közép- és nagyvállalat, ami a német gazdaság gerincét képezi, az évtizedek alatt egy óriási globális és meghatározó gyártó valamint beszállító tényezővé vált. Ez a modell persze a többi európai országnak is megtetszett, azonban a nagy lemaradás miatt, nagyon nehéz volt lemásolni.

Például ilyen vállalat a DESMA, amit valószínű, hogy kevesen ismernek. Gumitalpú cipőket kezdtek gyártani a második világháború után. Először az USA-ból importáltak, majd a 60-as években rengeteg tőkét invesztáltak akkori csúcstechnológiát képviselő gépek fejlesztésébe.

[/vc_column_text][vc_row_inner][vc_column_inner width=”1/2″][vc_single_image image=”18570″ img_size=”large” alignment=”center” onclick=”link_image” css=”.vc_custom_1510081515697{margin-bottom: 15px !important;}”][/vc_column_inner][vc_column_inner width=”1/2″][vc_single_image image=”18571″ img_size=”large” alignment=”center” onclick=”link_image” css=”.vc_custom_1510081543576{margin-bottom: 15px !important;}”][/vc_column_inner][/vc_row_inner][vc_column_text css=”.vc_custom_1510302174782{margin-bottom: 15px !important;}”]

A 70-es évekre világpiaci vezető lett gumitalpgyártásban, és mára ez a mindössze 200 főt foglalkoztató cég a Föld minden országába exportál, többek között Kínába is. Ha egy gumitalpú cipő van rajtad, akkor valószínű, hogy egy Desma berendezésen gyártották valahol a világban, és ez csak egy példája a több ezer német sikersztori egyikének.

Mi történt, amikor 2002-ben a német márkát leváltotta az euró?
Mivel ekkorra a gazdaságuk már jóval versenyképesebb volt, mint bárki másé az európai unión belül, ez sem tudta hátráltatni a további fejlődésüket.

[/vc_column_text][vc_row_inner][vc_column_inner width=”2/3″][vc_column_text css=”.vc_custom_1510300974141{margin-bottom: 15px !important;}”]

Sikerük kulcsa azonban más tényezőkön is múlik, például a speciális gyakorlatias oktatási rendszerükön. Amennyiben valaki úgy dönt, hogy egy szakmát tanul az egyetem helyett, akkor az első pillanattól kezdve egy olyan cégnél tölti a gyakorlati idejét, amelyik egy megállapodás keretében együtt dolgozik az iskolával, és egy gyakorlott szakember segíti a diák tanulását.

[/vc_column_text][/vc_column_inner][vc_column_inner width=”1/3″][vc_single_image image=”18572″ img_size=”large” alignment=”center” onclick=”link_image” css=”.vc_custom_1510081637656{margin-bottom: 15px !important;}”][/vc_column_inner][/vc_row_inner][vc_column_text css=”.vc_custom_1510301084078{margin-bottom: 15px !important;}”]

Ráadásul ezek a cégek valamennyit fizetnek is (300-400 euró/hó) a diáknak, ezért valóban az az érdekük, hogy a tanulók érdemi munkát végezzenek, különben ráfizetés lenne az alkalmazásuk. Mire elvégzik az iskolát, valós tapasztalttal a zsebükben vágnak bele a munkakeresésbe, és sokan ott is maradnak a gyakorlati időt biztosító cégnél.

A szakszervezetek szintén fontos szerepet játszanak a német sikerben. Franciaországban vagy Spanyolországban a munkára vonatkozó szabályokat a parlament hozza meg. Nem így Németországban! 2015-ig a németeknél nem is volt minimálbér. A fizetéseket a szakszervezetek és a munkáltatók egyeztetései alapján szabják meg.

Minden nagy cégnél, ahol több mint 2000 embert foglalkoztatnak előírás, hogy legyen szakszervezeti képviselő az igazgatótanácsban. Például a Siemens igazgatótanácsában 10 részvényes ül, ezért még 10 embernek kell ott ülnie és képviselni a munkások érdekeit. Ez egy óriási különbséget eredményez.

[/vc_column_text][vc_single_image image=”18574″ img_size=”medium” onclick=”link_image” css=”.vc_custom_1510081727548{margin-bottom: 5px !important;}”][vc_single_image image=”18575″ img_size=”full” alignment=”center” onclick=”link_image” css=”.vc_custom_1510081700828{margin-bottom: 15px !important;}”][vc_column_text css=”.vc_custom_1510302435839{margin-bottom: 15px !important;}”]

Ezzel szemben Spanyolországban mondjuk a Telefonica igazgatótanácsában egyetlen szakszervezeti képviselő sincs. Csak jóval alacsonyabb szinten, a vállalati tanácsban szólhatnak hozzá a munkások képviselői, és mindössze olyan témákhoz, melyek a béreket vagy a munkakörülményeket érintik.

Itt óriási a kontraszt! Németországban a szakszervezeteknek beleszólásuk van minden döntésbe, ami a vállalatnál születik. Ha Siemens például úgy dönt, hogy be akar lépni egy új piacra, vagy új terméket akar piacra dobni, akkor természetesen meg kell tárgyalnia a szakszervezet képviselőivel ugyanúgy, mint a részvényesekkel.

Persze most feltehetnénk a kérdést, hogy ez nem rossz a vállalat számára? A szakszervezetek, ahogy elsőre gondolunk rájuk, nem tartoznak a vállalatok legjobb barátai közé. Nos a német rendszernek köszönhetően ez nem feltétlenül igaz. A BMW vagy Siemens szakszervezeti képviselői tisztában vannak vele, hogy a vállalat pillanatnyilag miként teljesít, jól megy a cégnek, vagy veszteséget termel. Amikor nem megy jól, akkor tudnak kompromisszumokat kötni, például lecsökkentve a munkaórákat ahelyett, hogy elbocsájtások történnének.

Ennek volt köszönhető az is, hogy a 2008-as globális válság idején a német vállalatoknál nem történtek nagymértékű leépítések. Ez persze jó a munkásoknak és természetesen előnyös a cégnek is. Sokan gondolhatják, hogy ezek a szakszervezetek valami furmányos módon közreműködnek a háttérben a gonosz és gazdag kapitalistákkal.

[/vc_column_text][vc_row_inner][vc_column_inner width=”2/3″][vc_single_image image=”18577″ img_size=”large” alignment=”center” onclick=”link_image” css=”.vc_custom_1510081782164{margin-bottom: 15px !important;}”][/vc_column_inner][vc_column_inner width=”1/3″][vc_column_text css=”.vc_custom_1510302563845{margin-bottom: 15px !important;}”]

A realitás nem ezt mutatja. Az átlag bér Németországban 2270 euró (2017 október), mely magasabb, mint a legtöbb európai országban (az Európai Unió átlag 1520 euró).

[/vc_column_text][/vc_column_inner][/vc_row_inner][vc_column_text css=”.vc_custom_1510301308555{margin-bottom: 15px !important;}”]

A német városokban ez a szám még magasabb. Ennek ellenére a megélhetési költségek viszont alacsonyabbak, mint Európa számos nagyvárosában. Münchenben például 11%-kal olcsóbb az élet, mint Párizsban, és 22%-kal, mint Londonban. Berlinben még jobb a helyzet. Ott 24%-kal olcsóbbak a megélhetési költségek, mint Párizsban, és 34%-kal olcsóbbak, mint Londonban.

[/vc_column_text][vc_row_inner][vc_column_inner width=”1/3″][vc_single_image image=”18581″ img_size=”large” alignment=”center” onclick=”link_image” css=”.vc_custom_1510081986797{margin-bottom: 15px !important;}”][/vc_column_inner][vc_column_inner width=”2/3″][vc_column_text css=”.vc_custom_1510302677062{margin-bottom: 15px !important;}”]

Németország ezen egyedi körülményeinek köszönhetően képes a 3. legnagyobb exportáló ország lenni annak ellenére, hogy a lakossága mindössze 82.177.667 fő, és ezzel a népessége alapján mindössze a 16. helyen van a globális listán.

Tehát a német gazdaság erejét és versenyképességét elsősorban az biztosítja, hogy egy hosszú évtizedekig tartó erős német márka rákényszerítette a vállalatokat, hogy beruházzanak és technológiai fejlesztéseket végezzenek. A gyakorlatias oktatás és a szakszervezetek aktív bevonása a döntéshozatalba mind-mind fontos szerepet játszottak az ország sikerében.

[/vc_column_text][/vc_column_inner][/vc_row_inner][vc_column_text css=”.vc_custom_1510302737170{margin-bottom: 15px !important;}”]

Te mit gondolsz? A 2017 őszén tartott német választások mennyiben járulnak hozzá ahhoz, hogy a németek továbbra is fenn tudják tartani a vezető szerepüket? Írd meg véleményed vagy kommented a cikk alatt.

[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row bg_type=”bg_color” bg_color_value=”#26282c” css=”.vc_custom_1512135188813{margin-bottom: 35px !important;}”][vc_column css=”.vc_custom_1512135071186{padding-top: 15px !important;}”][vc_column_text css=”.vc_custom_1512135165694{margin-bottom: 10px !important;}”]

Ha szeretnél új cikkeink megjelenéséről értesülni,
iratkozz fel, és azonnal küldjük Neked.

[/vc_column_text][vc_column_text css=”.vc_custom_1512135127338{margin-bottom: 15px !important;}”][/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row bg_type=”bg_color” bg_color_value=”#efefef”][vc_column css=”.vc_custom_1511520061991{padding-top: 20px !important;}”][vc_column_text css=”.vc_custom_1511520066758{margin-bottom: 20px !important;}”]

A posztok szerzői a TőzsdeiKereskedés alapítói, az írásaik saját magánvéleményüket tükrözik és nem minősülnek sem befektetési tanácsadásnak, sem pedig befektetési elemzésnek.

[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]