[vc_row][vc_column][vc_column_text css=”.vc_custom_1517308538597{margin-bottom: 15px !important;}”]

Luxemburg a világ második leggazdagabb országa a ranglistán, hogy ki az első és hogyan vált azzá, arról majd egy későbbi cikkben fogunk írni hamarosan. De most nézzük ezt az apró kis államot, itt Európa közepén.

Luxemburg olyan gazdag, hogy még Dagobert bácsi is megirigyelné. Az ország egy szóval jellemezhető: PÉNZ. Ebben a cikkben arra keressük a választ, hogy európa legkisebb országa, Németország, Franciaország és Belgium közé szorítva miként lett ilyen gazdag. Nem mintha a szomszédok szegények lennének, de Luxemburg egy másik ligában focizik.

[/vc_column_text][vc_row_inner][vc_column_inner][vc_single_image image=”20632″ img_size=”full” alignment=”center” onclick=”link_image” css=”.vc_custom_1533662091589{margin-bottom: 15px !important;}”][/vc_column_inner][/vc_row_inner][vc_column_text css=”.vc_custom_1517309511992{margin-bottom: 15px !important;}”]

Másik fontos jellemzője, hogy talán bolygónk egyik legtoleránsabb országa, amit jól mutat, hogy a miniszterelnöke az egyetlen felvállalva meleg államvezető a földgolyón, lakosságában pedig a legmagasabb az emigránsok aránya Európán belül (40%).

Teljes lakossága mindössze 600.000 ember, a teljes foglalkoztatottaknak pedig csaknem fele az országhatáron kívülről jár dolgozni minden egyes nap. Szóval munkahelyük Luxemburgban van, de otthonuk valamelyik szomszédos országban. Ezért is csalóka egy kicsit a szám az egy főre eső GDP tekintetében, ami kétszer akkora, mint Ausztráliáé, vagy mint Dániáé.

De még így is, ezzel a kis csalással sem tagadható, hogy Luxemburg a milliomosok otthona és itt most nem forint milliomosokról beszélünk. A minimálbér 2.000 Euró havonta, az átlagbér pedig 5.000 Euró. Az első, ami a leggyakrabban az emberek eszébe jut, hogy persze, hát egy adóparadicsomról van szó, de hát több olyan adókedvezményt nyújtó országot ismerünk, ahol közel nem ilyen jó az életszínvonal, például Ciprus vagy Málta.

[/vc_column_text][vc_row_inner][vc_column_inner][vc_single_image image=”20633″ img_size=”full” alignment=”center” onclick=”link_image” css=”.vc_custom_1533662099454{margin-bottom: 5px !important;}”][/vc_column_inner][/vc_row_inner][vc_column_text css=”.vc_custom_1517309726087{margin-bottom: 15px !important;}”]

Tehát a nagy kérdés, hogy mit csináltak ebben az apró országban, hogy ilyen gazdagok lettek? Hogy ezt kiderítsük, visszamegyünk egy kicsit a történelemben.

A vasérc

Luxemburgot 1944 szeptemberében szabadították fel, és az alapító tagja lett az Egyesült Nemzeteknek 1945-ben, majd 1949-ben a NATO-nak is. 1951-től egyike a hat országnak, mely megalkotja az Európai Szén-és Vasérc Közösséget, ami 1957-től Európai Gazdasági Közösség néven futott, majd 1993-tól Európai Unió lett belőle.

A 20. század közepén az ország két iparágra támaszkodott: mezőgazdaság és vasérc bányászat. A második világháborút követő újjáépítési időszakban, ’46  és ’51 között egy elég jelentős, évi 6,7% -os növekedés történt, majd ez mérséklődött ugyan, de még így is az acélipar biztosította a luxemburgi gazdaság gerincét egészen a hetvenes évek közepéig (1945 – 1975). Ezt hívják a „30 dicső évnek”.

Nos, ezt a korszakot egy nagyon erős iparosodás jellemzte, amikoris acélból készítettek tulajdonképpen… mindent. Gépeket, épületeket, járműveket. Ráadásul az ország központi elhelyezkedése is hasznára volt Európa legnagyobb ipari országa – Németország és Franciaország – között.

Ebben az időben, az acélipar az ország teljes gazdaságának 30%-át adta és a teljes munkaerő 16%-át foglalkoztatta. Az 50-es évek közepétől egyre sikeresebben promótálták a luxemburgi acélt a tengerentúlon is, így sok amerikai felhőkarcolót húztak fel az innen szállított acélgerendákból.

[/vc_column_text][vc_single_image image=”20634″ img_size=”full” alignment=”center” onclick=”link_image” css=”.vc_custom_1533662110480{margin-bottom: 15px !important;}”][vc_single_image image=”20635″ img_size=”full” alignment=”center” onclick=”link_image” css=”.vc_custom_1533662115025{margin-bottom: 15px !important;}”][vc_column_text css=”.vc_custom_1517309804314{margin-bottom: 15px !important;}”]

Ezért is van, hogy a nagy acélgyártó vállalatok között még mindig sok a luxemburgi cég és a világ legnagyobbja is ide valósi: Arcelormittal.

Ez az óriás több mint 60 országban működik és majdnem 210.000 alkalmazottat foglalkoztat. A világ teljes acélgyártásának csaknem 10%-a tőle származik.

Olyan világpiac vezető vállalatról van szó, hogy a sorban következő második cég megközelítőleg csak a fele mennyiséget állítja elő (Hestell Group).

Luxemburg számára azonban az igazi nagy áttörést valami teljesen más hozta meg. Természetesen az acélipar sokat lendített az országon, azonban még mindig szükségük volt egy speciális szószra. Ez pedig a következő volt. 1959-től, egy érdekes új folyamat kezdett kibontakozni, az  úgynevezett luxemburgi „corporate holding law”.

Ez a székhelyüket odahelyező globális céghálózatok adózását volt hivatott szabályozni, igen kedvező módon. Mondjuk nézzük az Amazon vállalatot. Ez a cégbirodalom, több mint 20 leányvállalatot foglal magába. Természetesesen a világ számos országában működtet telephelyeket, gyárakat, irodaházakat és ezekben az országokban ezek a leányvállalatok különböző tevékenységeket végeznek.

Az anyavállalat Luxemburgban létrehozott egy céget, hívjuk ezt „holding company” nak, melynek elsősorban az volt a feladata, hogy a globális cégcsoport ingatlan vagyonát és ingatlan ügyeit kezelje, illetve hitelezést folytasson a leányvállalatok és a fióktelepek felé. Az előzőekben említett törvény (corporate holding law) pedig biztosította az anyavállalatoknak a kivételesen alacsony adó terheket. Szinte adómentességről beszélhetünk, számos esetben ez mindössze 1% volt!

[/vc_column_text][vc_column_text css=”.vc_custom_1517510066115{margin-bottom: 15px !important;}”]

A fenti ábrán látható az Amazon holding luxemburgi központjának a működése. A modell lényege, hogy a bevételek nagy része adómentesen a vállalat kasszájában marad, és csak minimális vándorol a luxemburgi adóhatóság számlájára. Természetesen az Amazon egy viszonylag új vállalat, de ugyanezt a modellt használta a világ számos multinacionális vállalata is.

[/vc_column_text][vc_single_image image=”20636″ img_size=”full” alignment=”center” onclick=”link_image” css=”.vc_custom_1533662125487{margin-bottom: 15px !important;}”][vc_column_text css=”.vc_custom_1517510058504{margin-bottom: 15px !important;}”]

Az 1970-es években indult el a globalizáció, amikoris az amerikai vállalatok elkezdték meghódítani Európát, majd később Ázsiát. Ezek után nem nehéz kitalálni, hogy hová telepítették előszeretettel az európai székhelyüket, hát bizony Luxemburgba.

[/vc_column_text][vc_column_text css=”.vc_custom_1517309998064{margin-bottom: 15px !important;}”]

Mivel ezeknek a központoknak nagyrészt csak adminisztratív feladatokat kellett ellátniuk, így bárhová mehettek a kontinensen. Nyilván oda települtek, ahol a legjobb pénzügyi konstrukciókat kapták.

És hát Luxemburg rendelkezett mindazzal, amire csak szükségük volt és még annál is többel. A 60-as évek közepére az ország már rendelkezett egy nagyon fejlett bankszektorral, profi ügyvédekkel, könyvelőkkel, közgazdászokkal. Mind- mind arra várva, hogy segíthessék az óriásvállalatokat a „barátságos” üzleti feltételekkel.

Ennek köszönhetően Luxemburg gazdasága megduplázódott 6 év alatt. Ezt hívják az ezüst évtizednek. Igen, jól sejted azért ezüst, mert ez semmi nem volt ahhoz képest, ami 2002 és 2012 között történt. Emlékezz, 2000 körül kezdődött az internet használatának elterjedése. Ezzel eljött az online alapú vállalkozások robbanása, melyben millió cég kezdett el forgalmazni globálisan az interneten keresztül. Nyugaton természetesen egy pár évvel megelőztek minket ezek a folyamatok.

Ezek a technológiai vállalatok imádták Luxemburgot, tehát ha azt gondolod, hogy már nem volt hová nőni az így is gazdag országnak, nos akkor bizony gondold át még egyszer. Az ebben az időszakban történt növekedés minden eddigit megszégyenített. Az ország GDP-je ez alatt a 10 év alatt  háromszorosára nőtt. Egész pontosan 20 milliárd USD-ről 60 milliárd USD fölé.

[/vc_column_text][vc_single_image image=”20637″ img_size=”full” alignment=”center” onclick=”link_image” css=”.vc_custom_1533662133186{margin-bottom: 15px !important;}”][vc_column_text css=”.vc_custom_1517310060938{margin-bottom: 15px !important;}”]

Ha ezt a magyar GDP-vel (bruttó hazai termék: 124,3 milliárd USD) hasonlítjuk össze, akkor azt láthatjuk, hogy ez mindössze a magyar fele. Már majdnem büszkék is lehetnénk, azonban ne felejtsd, hogy Luxemburg lakossága mindössze 600.000 ember.

Persze, miért ne lehetnénk büszkék. Luxemburg elvileg abból csinált vagyont, hogy hozzásegített globális vállalatokat adóelkerüléshez. Nos, a válasz egy kicsit komplikáltabb ennél, de valójában igen. 2009-ben a globális pénzügyi válság idején, az amerikai kormány is, élén Obama elnökkel felfigyelt rá, hogy rengeteg pénzt vesztenek az amerikai vállalatok külföldre telepítése miatt.

Egy bevett stratégia volt, hogy a luxemburgi holding vállalat, a külföldi leányvállalatoknak, mielőtt azok realizálták volna az éves profitot, egy hitelt nyújtott, olyan magas kamatokkal, hogy így a leányvállalat már veszteségessé vált. Természetesen a törlesztőrészleteket az anyavállalatnak fizette Luxemburgba, aholis, ahogy már tudjuk, szinte egyáltalán nem fizettek semmilyen adót.

LuxLeak

2014-ben azonban borult a bili. Pár könyvelő vállalat alkalmazottja nyilvánosságra hozott, olyan privát és titkos adatokat, melyek felfedték a több ezer globális vállalat által bevett stratégiákat, melyeket ráadásul kormányzati segédlettel alkalmaztak.

Ez a játékszabályok megváltozását eredményezte és 2017-ben egy új pénzügyi reformot fogadott el Luxemburg, miután senki nem nézte jó szemmel, hogy a vállalatok profitja ott landol adózatlanul.

Az egy hónappal ezelőtt, 2017. december 22-én a Trump elnök által szorgalmazott és elfogadtatott adóreform épp ennek kíván véget vetni, azzal, hogy jelentős adókedvezménnyel ösztönözi az amerikai vállalatokat arra,  hogy hazavigyék a külföldön tartott pénzüket. Ez óriási hatással lesz az amerikai és a nemzetközi gazdaságra is, és billió dollárok (billió magyarul: 1000 milliárd) indulnak vissza az államokba.

[/vc_column_text][vc_single_image image=”20638″ img_size=”full” alignment=”center” onclick=”link_image” css=”.vc_custom_1533662140534{margin-bottom: 15px !important;}”][vc_column_text css=”.vc_custom_1517310170708{margin-bottom: 15px !important;}”]

Az Apple vállalat bejelentette, hogy csak ők 250-350 milliárd dollár közötti összeget visznek haza. Erről a témáról és a globális piaci hatásokról egy előadást készítünk, melyet az alábbi linken megtalálsz.

Webinár link

De térjünk vissza Luxemburgra még egy időre. Ez most azt jelenti, hogy vége Luxemburg gazdagságának és most már szegény ország lesz? Nem valószínű, sőt. A 2014es mélypontot és válságot követően, Luxemburg a tavalyi évben is 4,2%-os növekedést produkált, ami messze meghaladja, majdnem az összes európai ország növekedését.

A jelentős megtakarításokon kívül, Luxemburg más egyéb iparágakban is nagyon fejlett, acélipar, bankok és … űrbányászat. Igen jól olvastad. Az Egyesült Államok és Luxemburg az első két ország, ahol elfogadtak és bevezettek egy, az űr bányászatával kapcsolatos törvényt. Ez az apró ország elkötelezett, hogy az űrbányászati cégek szilikon völgye legyen.

De ez már egy későbbi blog bejegyzés témája lehet. Amennyiben tetszett, amit olvastál, kérünk oszd meg a Facebookon és írd meg a véleményed.

Sok sikert, eredményes befektetést.

Források:

https://444.hu/2014/11/05/igy-lett-resze-magyarorszag-a-nagy-luxembourgi-adobiznisznek

https://tradingeconomics.com/luxembourg/gdp

http://www.luxembourg.public.lu/en/publications/k/letz-economie-histoire/letz-economie-histoire-2007-EN.pdf

http://industrialin.com/news/top-10-iron-and-steel-companies-world-2016

[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row bg_type=”bg_color” bg_color_value=”#efefef”][vc_column css=”.vc_custom_1511520061991{padding-top: 20px !important;}”][vc_column_text css=”.vc_custom_1514977790229{margin-bottom: 20px !important;}”]

A posztok szerzői a TőzsdeiKereskedés alapítói, az írásaik saját magánvéleményüket tükrözik és nem minősülnek sem befektetési tanácsadásnak, sem pedig befektetési elemzésnek.

[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]