A következő néhány évtizedben jelenlegi világunk sok szempontból nagyon meg fog változni. Korábban írtunk már a küszöbön álló óriási technológiai robbanásról és a beköszönő robotizációról, annak várható hatásaival együtt. Ebben a cikkben azonban az európai kontinens legnagyobb kihívásáról lesz szó, mely időzített bombaként ketyeg a fejünk felett, és melyen egyelőre sem a politikusok sem a gazdasági szakemberek nem igazán találnak fogást.

Európa öregszik. Rohamosan. A fejlett világ országai az Egyesült Államokat is beleértve mind ugyanezzel a veszéllyel néznek szembe. A demográfiai piramis 180 fokban megfordult. Azaz egyre kevesebb fiatalra esik egyre több öreg. Eddig, évezredeken keresztül, ez épp fordítva volt. Azonban a történelem során először ez megfordulni látszik és a folyamatok egyre csak erősödnek.

Valószínű, hogy ez nem egy új vagy ismeretlen hír, legtöbbünk már hallott erről a témáról. Viszont kevesen ismerik a pontos számokat és a valós háttér adatokat, valamint a folyamat belátható következményeit. Az egyik legnagyobb kérdés, hogy melyik fejlett ország milyen stratégiát folytat, vagy van-e egyáltalán bármilyen terve ennek a problémának a megoldására és a kockázatok kezelésére.

Tekintsünk egy kicsit vissza a történelemben

A 19. század végén a világ népessége már meghaladta a 1,5 milliárdot. Mindössze 100 évvel később, a 20. század végére és a 21 század elejére a világ népessége megnégyszereződött és meghaladta a 6 milliárd embert. Mára pedig több, mint 7 milliárd ember él a Földön. Természetesen ennek az óriási növekedési tempónak köszönhetően rengeteg szakember túlnépesedéstől aggódott.

Nem is olyan régen, 1974 decemberében Henry Kissinger amerikai külügyminiszterként már sürgette Richard Nixon elnököt, hogy igyekezzen nyomást gyakorolni 13 fejlődő országra és születési szabályozást elérni, mert egyenesen nemzetbiztonsági kockázatot jelent az Egyesült Államoknak, ha ezekben az országokban hirtelen népességrobbanás következik be.

A tanulmány neve „National Security Study Memorandum 200”, mely arról szól, hogy amennyiben ezekben a népes országokban további hirtelen demográfiai növekedés történik, akkor ez meleg ágya lehet polgári zavargásoknak és kedvezőtlenül hatna a gazdasági növekedésre. Ez pedig az amerikai érdekeket sérti, mivel a gazdaságnak szüksége lesz nagy és növekvő mennyiségű ásványi anyagokra külföldről, de a népesség hirtelen növekedése instabil Amerika-ellenes folyamatokat eredményezhet. Ezért a születésszabályozás bevezetésének elérése kiemelten fontos, sőt nemzetbiztonsági ügy.

A 13 ország: India, Banglades, Pakisztán, Indonézia, Thaiföld, Fülöp-szigetek, Törökország, Nigéria, Egyiptom, Etiópia, Mexikó, Kolumbia és Brazília.

A tanulmány javasolja az amerikai kormánynak, hogy gyakoroljon hatást a helyi vezetésre, illetve tegyen szert nagyobb támogatásra majd a médián és egyéb amerikai állami szervezeteken keresztül, valamint az Egyesült Nemzetek felhasználásával érje el a céljait.

Tehát Kissinger egy komoly biztonsági kockázatot látott abban, hogy egyre több ember fogja felhasználni a meglévő és véges természeti kincseket, ez pedig majd hiányhoz vezethet a fejlett világban, ami harcokat eredményezhet a megszerzésükért.

Azonban miközben Kissinger azon gondolkozott, hogy miként tudja kontrollálni a világ népességének növekedését, már elindultak a háttérben azok a folyamatok, melyek óriási változást hoztak és teljesen újfajta vitát gerjesztettek a világ vezetői között. A globális születési ráta az elmúlt 50 évben felére esett vissza és minden földrészen folyamatosan csökken. Európában a helyzet olyannyira megváltozott, hogy már nem a túlnépesedés a probléma, hanem a népesség gyors elöregedése.

Ma Európa és az Egyesült Államok folyamatosan veszíti el az „őshonos” lakosságát. Például Németországban 1972 óta 5 millióval több a halálesetek száma a születésekénél. Azonban a legextrémebb eset Oroszország, ahol mindössze 20 év alatt (1991 – 2011 között) 13,1 millióval több elhalálozás történt, mint születés.

A jövőre vonatkozó előrejelzések szerint, a következő 50 évben, Európa őshonos lakossága megközelítőleg 100 millió fővel csökkenni fog. A világ népessége és elsősorban a legfejlettebb országok öregedése teljes sebességgel történik és ez rengeteg kihívást jelent. Nyugdíj, az egészségügyi ellátás költségei, rászorulás másokra, stb. De talán a legnagyobb kérdés, hogy ki és miként fogja ezt a gigantikus kiadáshegyet finanszírozni?

Csak hogy jobb képet kapjunk, pontosan mit is jelent ez, a felmérések szerint sok európai országban a népesség 40%-a 65 év feletti lesz 2050-re. Az egyik leginkább érintett ország pedig Spanyolország.

A nyugdíjasok országa?

Feltételezzük, hogy a halálozási és születési ráta marad épp ugyanolyan, mint amilyen volt 2000 óta, illetve egyáltalán nem érkezik Európába és Spanyolországba semmilyen emigráció. Amennyiben ez bekövetkezik, akkor 2050-re Európában a fiatal felnőttek száma (20 – 40 év közöttiek, akik a legtöbbet dolgoznak, és akiknek a legtöbb gyerekük van) mindössze a jelenleginek a 70%-a lesz, Spanyolországban pedig csak 60%-a. De ami még ennél is ijesztőbb, hogy száz év múlva ez az arány 35%-ra változik Európa esetében és mindössze a jelenleginek a 20%-ra csökken Spanyolországban.

Spanyolország az egyik leginkább megszenvedője a demográfiai krízisnek. „Spanyolország 2017-ben szenvedte el az eddigi legnagyobb éves népesség veszteségét.” – El Confidental

Az utóbbi 20 évben tapasztalt enyhe növekedés az emigrációnak köszönhető. Ma Spanyolországban 23%-a a születendő gyermekeknek emigráns édesanyától származik. Azonban talán a legfontosabb adat, hogy az előrejelzések szerint a dolgozó népesség száma miként fog változni. Ők azok, akik ugyanis megtermelik az anyagi javakat és fizetik az adókat, amiből az állam gazdálkodik.

Tehát a mostani tendenciák ha folytatódnak és nem történik emigráció Spanyolországba, akkor 30 év alatt ez a dolgozó réteg 10 millió emberrel fog csökkenni (hazánk teljes népességével) a Spanyol statisztikai hivatal előrejelzései szerint. Ebben az esetben 2050-re 19 millióan lesznek a dolgozó korban – akik természetesen nem fognak mindannyian dolgozni – és majdnem 22 millióan lesznek a gyermekek valamint nyugdíjasok. Ez azt fogja jelenteni, hogy a rászoruló népesség nagyobb lesz, mint a dolgozó.

Ez a forgatókönyv nagyon hasonló a legtöbb fejlett ország esetében, aminek rengeteg következménye van.

A következmények

Az utóbbi időben elég gyakran esik szó az autómatizálásban és robotizálásban rejlő lehetőségekről, kockázatokról, de talán a legnagyobb küszöbön álló kockázat, amivel a fejlett országok szembenéznek a népességük gyors öregedése. Ennek egyenes következménye, hogy az állami-és közkiadások az egekbe emelkednek. Nyugdíj, egészségügyi ellátás és annak fedezete, az idősek gondozásának költségei, stb.

Spanyolországban a nyugdíjkiadások a következő 10 évben összesen 50%-kal fognak emelkedni, míg jelentősen csökkenni fog a dolgozók és adófizetők száma. Tehát a nagy kérdés, miként fogják fizetni az emelkedő óriási kiadásokat?

Ez kivitelezhető a már így is magas adók emelésével, ami viszont az ország további versenyképességére van romboló hatással, ezért ez nem lehet megoldás hosszútávon. Ezen kívül csökkenthetik a nyugdíjakat vagy kitolhatják a nyugdíjkorhatárt, amit viszont kevés politikus vállalna fel, tekintve, hogy a népesség nagy részét, így a szavazók jelentős hányadát is idősek és nyugdíjasok fogják alkotni.

A két fennmaradt lehetőség ennek a problémának a megoldására, ha belekezdenek a fejlett országok lakói gyerekeket nemzeni vagy emigrációval hidalják át az elöregedés problémáját és tervezetten integrálják az érkezőket. A jelenlegi trendek nem erősítik az első lehetőséget. A nők gyermekvállalási hajlandósága folyamatosan csökken és az első szülés időpontja is jelentősen kitolódott, átlagosan csaknem 10 évvel később szülik meg a nők az első gyermeküket. Tehát úgy néz ki ha tetszik ha nem, hogy az egyetlen megoldás hosszútávon egy szabályozott és ellenőrzött emigráció lehet.

Magyarországi helyzet

Itthon sem rózsás a helyzet, sőt. A KSH Népességtudományi Kutatóintézet 2015. évi népesség-előreszámításának alapmodellje folyamatos népességcsökkenést vetít előre, 2020-ra 9,5 milliós, 2030-ra 9 milliós, 2050-re 8,2 milliós hazai népességgel kalkulálva.

Magyarországon jelenleg a termékenység (a teljes termékenyséi arányszám) 1,4-1,5/gyermek/nő, ami jelentősen elmarad attól a 2-2,1-es értéktől, amelynek tartós fennállása azt biztosítaná, hogy a szülői generációk gyermekeikkel „újratermeljék” önmagukat. A magyarországi gyermekvállalási kedv az elmúlt években növekedett – a 2011-es abszolút minimumot jelentő 1,24-ről –, de még mindig elmarad az EU 1,6 körüli, egyébként szintén igen alacsony átlagától.

A Magyarországi alacsony termékenységnek pedig részbeni következménye a demográfiai öregedés, azaz az idősek népességen belüli arányának az emelkedése, ami a Spanyolországi helyzethez hasonló, súlyos gazdasági következményeket teremthet és megoldására az emigráción kívül csak a szülési kedv hirtelen és drasztikus növekedése adhatna hosszú távú választ.

Konklúzió

Az elmúlt 50 évben – főként a technológiai és egészségügyi fejlődésnek köszönhetően – jelentősen javultak az emberek életkörülményei az egész világon. Magyarország polgárait ma már a fejlett világhoz sorolják, mely sokszor csak akkor válik egyértelművé számunkra, amikor szegényebb országokba utazunk. Ennek a hirtelen bekövetkezett jólétnek azonban ára van, nem is kevés.

Ebben a cikkben gazdasági szempontból igyekeztünk kicsit górcső alá venni egy elég forró témát, melynek alapos kiboncolása bőven meghaladná egy blog kereteit. Ami azonban biztosnak tűnik, hogy amennyiben meg szeretnénk őrizni, sőt növelni kívánjuk az elért kényelmes életünket, akkor áldozatokat kell hoznunk.

A demográfiai trendek megfordítása nem könnyű feladat és ráadásul csak hosszú idő elteltével jelenthető majd ki, hogy sikeresnek bizonyultak-e az erőfeszítések. Az emigráció gyors megoldást nyújthat, de hosszú távon akár még veszélyesebb folyamatokat is beindíthat. Arról nem is beszélve, hogy az éppen zajló technológiai forradalom is jelentősen megkeverheti a paklit. Így hát egy ismert szlogennel zárom soraim: a jövő izgalmas …

A posztok szerzői a TőzsdeiKereskedés alapítói, az írásaik saját magánvéleményüket tükrözik és nem minősülnek sem befektetési tanácsadásnak, sem pedig befektetési elemzésnek.