Amerika – Kína kereskedelmi háború

Vajon valós megegyezési szándék vagy csak időhúzás áll a háttérben?

Nincs határidő az USA – Kína kereskedelmi egyezmény aláírására.
Nyilatkozta Donald Trump 2019. december 3. Ebben a cikk sorozatban megvizsgáljuk,
hogy milyen események állhatnak a két ország között elhúzódó tárgyalások mögött.

1.rész Az előzmények

Minden idők egyik legnagyobb és leghosszabb kínai-amerikai kereskedelmi háborúja zajlik napjainkban. Lassan már hozzászokunk a tényhez, elkönyveltük, hogy folyik egy csendes háború 2018 februárja óta, megegyezés még a láthatáron sincs, hiába a kitartó tárgyalások. A történelem már megmutatta, hogy a kereskedelmi háborúknak nincsenek abszolút nyertesei. A világ első és második helyét elfoglaló nagyhatalmának harca pedig negatívan befolyásolja a fejlett ipari országok gazdaságát is. Jelen állás szerint USA 550 milliárd USD értékben vetett ki vámot kínai termékekre, erre válaszul Kína eddig 185 milliárd USD értékű vámot követel kizárólag USA termékekre.

A háborút Donald J. Trump az Amerikai Egyesült Államok elnöke kezdte el 2018 február 7.-én, igaz ekkor még egy Globális védelmi vámtarifa csomagot hozott létre, mely még nem kimondottan a kínai kereskedelem ellen irányult, de már sejthető volt a következő lépése.

A csomag 2 tételt tartalmazott: 30% vámot vetett ki a napelemekre (kivéve Kanada) és 20 %-ot a behozott mosógép alkatrészekre. 2018. március 22-én egy nyilatkozatban közzétesz egy a Kína ellen irányuló intézkedési tervezetet:

1.A WTO-nál (Word Trade Organization) vagyis a Kereskedelmi Világszervezetnél Kína ellen benyújt egy panaszt, mely kifogásolja az ország diszkriminatív engedélyezési gyakorlatát (vegyesvállalatok alapítási kényszerét, melynek keretében a nyugati beruházók gyakorlatilag ezüst tálcán nyújtják át a technológiai szabadalmakat és fejlesztéseket a kínai félnek)

2.Megtiltja a Kínából érkező és történő befektetések eszközlését, melyek célcsoportja a kulcsfontosságú technológiai szektorok

3.Vámok kivetése különböző kínai termékekre, melyek főleg a repülőgép alkatrészekre valamit információs, kommunikációs és technológiai ágazatba tartozó termékekre vonatkoznak. Ezzel a lépésével elkezdődik a mai napig tartó harc.

Azonban mielőtt jobban beleásnánk magunkat a jelenlegi helyzetbe, valamint abba, hogy ez miképpen befolyásolja az országok gazdaságát, fejlődését a tőzsdéket és általában az egész  világot, feltennék egy fontos kérdést:

Hogyan jutottunk el erre a pontra?

Az amerikai oldal: „Let’s make America great again!”

Az idézett mondat Donald J. Trump amerikai elnök jelmondata volt a választási procedúra alatt. Ez annyit tesz:” Tegyük Amerikát újra naggyá”. Be kell vallanom, hogy nekem eleinte nem volt szimpatikus Trump kissé agresszív, erőteljes fellépése, viszont el kell ismernem, hogy valóban az amerikai szuverenitást tartja szem előtt, úgy és azt tesz, amit megígért a kampány alatt és megfélemlíthetetlennek látszik. Erős vezető és kifejezetten határozottabb és következetesebb az intézkedéseit tekintve, mint Obama vagy Clinton. Tudja mit akar, kitart és tesz érte.

Mi is volt a célja ezzel a mondattal? Miért ment neki a világ 2. nagyhatalmának?

A válasz sokrétű és kissé bonyolult, így kezdjük is el. Először is a Kedves Olvasók elé tárnék egy meglehetősen beszédes grafikont, mely az USA-Kína kereskedelmi deficit alakulását mutatja 1985-2018-ig. Azért 2018-ig, mivel ez év elején kezdődött a háború.

A grafikon alapján egyértelműen látszik, hogy Kína a kereskedelem szempontjából szinte „bekebelezte” Amerikát, függővé tette. Ez a szint már vékony jég, itt vagy megálljt parancsol Amerika és tesz valamit, vagy elfogadja, hogy tovább növelve a különbséget Kína nélkül szinte nincs gazdaságuk és fejlődés. Trump ezt vette észre és ezzel szállt szembe. Erre a gyors import emelkedésre rásegített az, hogy 2001-ben Kína csatlakozott a WTO-hoz, így a fejlett országok kénytelenek voltak a WTO szabályaival egyetemben liberalizálni Kínával kereskedelmüket.

Azonban Kína, mint fejlődő és nem fejlett ország, ennek kis részét sem kellett, hogy viszonozza. Amint látható, ettől az évtől kezdve rohamosan elkezdett nyílni a különbség az import-export között. Itt történt az egyik sarkalatos lépés, mellyel Kína igazi előnyre tett szert, mégpedig egy olyan szabályozást hozhattak, mely egyes szektorokban nem engedélyezi a tőke bevonását, vagy az egyesülést, kivéve, ha a külföldi vállalat vegyes vállalatot alapít a hazai vállalattal, mégpedig azzal a feltétellel, hogy a hazai, vagyis kínai vállalté lesz a többségi tulajdonjog.

Okos húzás, meg kell hagyni. Így azonban minden know-how-t magukévá tehettek és láss csodát, remek áron kapható az I-phone-hoz koppintott head set példának okáért. Valamint megnézhetjük a Tesla kínai változatát Nio néven. Így USA elsődleges támadási pontjai közé tartozik a szellemi tulajdonjog, valamint technológiai szabadalmak illegális elsajátítása a kínaiak részéről, melyet természetesen nem ismernek el. Valamint Amerika a vegyes vállalatok alapításának kötelezettségét is kifogásolja. Első körben talán ezen fő okok elég alapot adtak Amerika elnökének, hogy kereskedelmi háborút indítson Kína ellen, azonban következő cikkünkből még több érdekesség kerül feltárásra.

Kína, a világ feltörekvő nagyhatalma

Amikor Kínáról beszél az ember, egyet bizton állíthat, manapság majdnem minden tárgyon, amit a kezében fog egy felirat olvasható: Made in China, azaz kínai gyártmány. A fogkefétől kezdve a Tv-ig minden kínai. Hogyan jutottunk ide? Mindenki nyugtázza, valaki nem szívleli, másnak mindegy. De, ki tudja az okot?

Kezdjük talán azzal, hogy egy több mint 4000 éves birodalomról beszélünk, mely a maga barbár, kommunista rezsimjével a világ 2. nagyhatalma, melynek területe 75%-ban magashegység és így is 1,4 milliárdos lakossal számolhat. A történelem során kiemelkedtek a forradalmak leverésében és az ellenzék különleges módon történő legyőzésében. Erre a pontra még visszatérek a későbbiekben.

Ezen kis bevezető után világossá válik, hogy egy olyan ország életben maradásáról és történetéről beszélünk, mely farkasszemet néz a túlnépesedéssel, a populáció rohamos öregedésével, valamint egy csökkenő GDP növekedéssel, melyeket részben a nemzeti valutájuk a Jüan leértékelésével próbálnak kompenzálni, több-kevesebb sikerrel. GDP-ük éves növekedése jelenleg az 1992-es szintre esett vissza:Kína jelenlegi kihívása

Kína másik jelentős kihívása, hogy épp most zajlik gazdaságának a teljes átállása egy gyártás központú gazdasági modellről (melyben a fél világ Kínába telepítette a gyárakat az olcsóbb kínai munkaerő kihasználása végett) egy szolgáltatás és fogyasztás alapú gazdasági modellre. Ez természetesen részben magyarázza, a lassuló GDP növekedést, ugyanis ahogy a fejlett gazdaságok mindegyike, a szolgáltatás alapú modern gazdaságok esetében a 8-10% de még a 6%-os éves növekedés sem fenntartható hosszú távon.

Tehát a növekedésnek a további lassulása várható. Ráadásul az utóbbi pár évben a vállalatok és a lakosság is jelentős mértékben túlhitelezték magukat, miközben az állam milliárdokat költ fegyverkezésre és mesterséges intelligencia fejlesztésre, ugyan akkor pedig próbálnak a világ minden részére beférkőzni, főleg a fejlett nyugati országokba. Jelen állás szerint ez sikerült is. Szükségük is van rá, mert 1,4 milliárd embert kell fenntartaniuk egy konfliktusoktól cseppet sem mentes társadalomban, ahol évente kb. 11 millió új munkahelyet kell teremteniük.

Ez csak külső segítséggel történhetett meg, ez a külső segítség a nyugat volt. Beférkőztek az amerikai és az európai fejlett országok elitjébe, a médiába, sikerült komoly befolyásra szert tenniük, majd elkezdték „ipartalanítani” a nyugati országokat addig, amíg egy olyan szintre nem érnek, ahol már a nyugati elit pénze nagy mértékben tőlük függ. Bevásárolták magukat különböző nyugati nagyvállaltokba, hiszen tisztában vannak azzal, hogy egy kapitalista vezető a saját zsebével foglalkozik, neki mindegy, ha az Antarktiszon gyártják le tized annyiért az alkatrészeket, a profit a lényeg. Így ez nyomós érv volt amellett, hogy lepaktáljanak Kínával még azon az áron is, hogy tudták, megszerezhetik a technológiai vívmányokat és szabadalmakat. Itt vissza is térek arra a stratégiai hadviselésükre miszerint: édesgesd magadhoz az ellenséged. Meg kell hagyni, briliáns lépés.

Ebből az „ipari gyarmatosításból” lett elege Trumpnak és emelte fel a hangját Xi Jinping és Kína ellen. Többször hangoztatta, hogy az őt megelőző elnökök szemet hunytak a globalizáció égisze alatt, a tőke és a jelentős vállalatok Kínába vándorlásának, mellyel az persze rövidtávon hatalmas haszonra tettek szert, viszont rengeteg amerikai állás elvesztésével és egy óriási kereskedelmi deficit kialakulásával járt. Ez pedig már nemzetgazdasági szempontból hátrány az Egyesült Államoknak.

Ráadásul az előző elnökök nem rendelkeztek azzal a „bátorsággal” hogy szembe szálljanak a rendkívül erős gazdasági lobbikkal és a Wall Street-el melyek támogatták ezeket a folyamatokat. Trump úgy tekint magára, mint a kiválasztott, akinek részül jutott a feladat, hogy ezt a folyamatot megállítsa, sőt visszaszerezze Amerika egyre halványabban csillogó dominanciáját.

Természetesen óriási ellenérdekek feszülnek egymásnak a két nagyhatalom között, melyek megmagyarázzák, hogy a folytonos tárgyalásoknak miért nem lett mindeddig semmilyen kézzelfogható eredménye, inkább csak taktikai időhúzás folyik a háttérben mindkét fél részéről, azonban eltérő motivációk miatt. Következő cikkünkben feltárjuk a jelenlegi helyzetet, a történéseket 2018 februárja óta és azt, hogy e folyamatok miként hatnak Amerika, Kína és a világ gazdaságára és tőzsdéire.

A posztok szerzői a TőzsdeiKereskedés alapítói, az írásaik saját magánvéleményüket tükrözik és nem minősülnek sem befektetési tanácsadásnak, sem pedig befektetési elemzésnek.